1991-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, Budapesten. Elsősorban a központi idegrendszeri megbetegedések területén dolgoztam. Pszichoterápiából 2006-ban tettem szakvizsgát, kognitív-viselkedés terápiás orientációval. Jelenleg is pszichoterápeutaként dolgozom.
A kutyákkal való kapcsolatom nagyon régről ered. Az első kutyámat a születésem napjára kaptam szüleimtől. Bogáncs nevű fekete pulim 14 évig volt hűséges barátom. Azóta sem tudok kutyák nélkül meglenni. Mióta először ellátogattunk a Nyírségfia kennelbe, majd Vihar a kutyánk lett, végképp eldőlt, hogy a mudik számomra a tökéletes kutya megtestesítői. A tenyésztésben nagyon fontos számomra a mudi fajta hagyományos értékeinek megtartása. Nemcsak mint kimagasló magyar érték érdemel figyelmet, lévén az egyik legokosabb kutyafajta, évszázadokon keresztül a juhászok keményen dolgozó hűséges társa volt, és jövője is nagyon reményteli, mint az egyik legelkötelezettebb munkakutya, akár hagyományos terelősportokról, akár egyéb kutyás sportokról például agilityről van szó. Fontos számomra külső tulajdonságainak megtartása, a zömében közepes méretű kutyák szinte versenytárs nélküliek gyorsaságukat és tanulékonyságukat tekintve a többi kutyafajta között. Úgy gondolom a tenyésztésben fordulóponthoz értünk, ami számomra különösen érdekes, a genetikai vizsgálatok, az állomány ellenőrzés olyan lehetőségeket rejtenek, amelyekkel hatalmas lépéseket tehetünk az állomány stabilitásának megőrzése érdekében, a fenotípus mellett a genetikai háttér is „látható” lesz hamarosan és széles körben elérhető. Nekem, mint tenyésztőnek és büszke vagyok rá, hogy a tenyésztésnél előbb voltam állatvédő, és ezt a sorrendet meg is tartottam magamban, fontos, hogy az állományt a fajtát védjük, de ugyanilyen fontos az egyedek, a „tenyészállatok” védelme. A fajta védelme, hogy csak típusos küllemű, megjelenésükben (fenotípusosan) fajtatiszta egyedek, akik egészségesek és egészségügyi szűrésekkel rendelkeznek kerülhessenek tenyésztésbe, de ugyanilyen lényeges, hogy a temperamentumuk is a fajtára jellemző legyen, hisz munkakészségük mindig is alapvető szelekciós tényező volt. Ezt viszont kenneles tartásban nem megítélhető, tehát elengedhetetlen, a fajta szempontjából is, hogy lássuk mit tud az a tenyészegyed, nemcsak, hogy hogy néz ki. És persze, ha az egyedeket nézzük, a mudi, mondhatjuk a magyar munkakutya, akinek a munkán kívül 1 fontos lételeme van, az ember közelsége. Szeretet, foglalkozás nélkül kínzás mudit tartani, akár tenyésztésről van szó, akár bármi más okról… Számomra az az igazi tenyésztő, aki szereti és tiszteli a fajtát, de ugyanígy szereti és tiszteli a kutyáit, azok szükségleteit, érdekeit és értékeit.