Aranykoszorús mestertenyésztő, Csodabogár kennel / Golden Awarded Breeder, Csodabogár kennel
Mondhatom nyugodtan, hogy a MUDI fajtát már pöttöm kölyök korom óta ismerem, hisz apai nagyanyám Kisújszálláson ilyen kutyákat tartott. Kisújszállás, Törökszentmiklós, Karcag környéki juhászoktól, gazdáktól vette az alapállományát. Egy időben 24 mudija volt! Személyesen ismerte Dr Fényes Dezsőt, és sikerült engem is megfertőznie a fajta szeretetével. Kedvencem BOGÁR volt, aki egy kis kondorszőrű, fekete, csupa tűz, csupa báj kis mudi szuka volt.
Kennelnevemmel is neki szerettem volna emléket állítani, no meg abban az időben, amikor én elkezdtem a fajtát tenyészteni, bizony nem tekintettek normálisnak, amolyan félnótás, kelekótya „csodabogár” voltam még a kutyás ismerőseim szemében is. De nekem a MUDI a kutyák kutyája, tökéletesen egyetértek Dr Fényes Dezső, a fajta első igazi tenyésztőjének megfogalmazásával: „Ügyes, takaros kiskutya a hajtókutya. Szép ránézni. Eleven, mint a halcsík. Magyarfajta. Eredeti népi tenyésztés. A hajtókutya szőre sima, nem okoz gondot: a kefe csakúgy csúszik rajta! Már csak ezért is alkalmasabb a hajtókutya a szobában, fényűzési célra is. Valamivel kisebb, mint a puli és a pumi. Még ügyesebb, még takarosabb, még aranyosabb, még formásabb, még elevenebb, még értelmesebb, még engedelmesebb, még hűségesebb kis jószág. Ennél aranyosabb kutya nincs!” Sajnos, körülményeim úgy alakultak, hogy jelenleg nem tudok tenyészteni, de a fajtát az elmúlt 17 évben is állandóan figyelemmel kísértem. Szenvedélyesen szeretem ezt a fajtát, harcosan kiállok azért, hogy a fajta küllemét egységesítve a belső értékmérő tulajdonságai is megmaradjanak. Nem másik fajtát kell csinálni a mudiból, hanem meg kell őriznünk a fajta értékeit, hogy ez az eleven néprajzi relikvia ne vesszen el. Nekem ez a fajta a kutyák királya, hiszen ennél értelmesebb, kedvesebb fajtával még nem találkoztam!